Szeretnéd tudni, hogy jól megleszel-e szíved választottjával, semmi probléma! csak keresd mega táblázatból a megfelelő számot és csak egy kattintá választ el a választól.
"Hajnal volt. A Hold felhõfüggöny mögött bujdokolt. Álmoskábultan szunnyadt a táj Mint kinek fáj, hogy ébredni muszáj. Újra, s újra visszaálmodom azt a napot Mert mit akkor az élet adott Nem felejthetõ sohasem. Szerelem.
Egy piciny szoba. Egy kis ágy. Te, én, és a vágy Szerelemtõl izzó levegõ Párna, s lepedõ
„Szemedbe néztem, s elmerültem benne” Azt beszélik, a szem a lélek tükre Így hát én lelkedbe merültem S a mennyekbe kerültem"
"SZERETLEK TÉGED! Nagyon és halálosan, Tisza szívbõl és boldogan, Egész életre szólóan! Csak azt kiáltja mindenem: Emberek! Van egy lány, kit Szerethetek! És mit szólnak rá, kérdezed? Ne kérdezd, csak Érezd!
Érezd az õszi szelet, Ami lassan felénk hozza a Telet, Ami még szebbé teszi Szerelmünket, Mert azt súgja, a másik viszont Szeret."
"“A vágy: dallam, Kottája: szívdobogás Tested a hangszer”
Láttad már az éj színét? A fehéren izzó szenvedélyt? A fény, hogy szövi az éjszakát Kócolt haján át meg át? Láttad már az éj színét? A kéken suttogó, hûs zenét? A dallamot, ahogy a csenden át Fûszerezi halk szavát?
Láttad már az éj színét? A bársony ajkú feketét? Ahogy testeden és arcodon Íze remegve átoson...
Láttad már az éj színét? Vörösen, hogy tépi szét Az égig-érõ vágyakat Ha felröpít és elragad?
Láttad már az éj színét? Szürkén ahogy soha még? Megérint és ritmusát Égõ tûzzel adja át...
Láttad már az éj színét? A színtelenül színesét? Körbefog és átölel... Sohasem felejted el!"
"Kedves..., tenyerem tenyeredhez, Arcom arcodhoz simul... Szikrát dobó tekintetemre Vágyad nyílt ölembe hull... Kedves, vállad biztos ívén Víz fénye újra fellobog, Kék ég alatt, gyertyafénynél Irigyek ránk a csillagok...
Hozzád bújok, magadba húzol, És nem talál a félelem! Vigyázva emelsz fel szívedig... Köszönöm, hogy vagy nekem."